texere

BENCZÚR Emese, CSONTÓ Lajos, DÉS Márton, Sonia NAVARRO

Ajánljuk figyelmetekbe a „texere” című csoportos kiállítást, amelyen oktatónk, Csontó Lajos is szerepel Benczúr Emese, Dés Márton és Sonia Navarro társaságában. A tárlat a nyelv és a textil közös eredetét vizsgálva különleges, gondolatébresztő műveken keresztül mutatja meg a jelentés rétegzettségét és anyagszerűségét. A kiállítás 2026. augusztus 28-ig látogatható.

Megnyitó: 2026. június 4., csütörtök, 18:00
Molnár Ani Galéria 
Megnyitja: Dr. Petrányi Zsolt, művészettörténész, kurátor
Kurátorok: Molnár Ani és Balogh Imola

Megtekinthető: 2026. június 5. – augusztus 28.

Textus és textil eredete közös: a latin texere szó jelentése szőni, összekapcsolni, így az írás és a szövés eredendően összetartozó műveletekként jelennek meg. Benczúr Emese, Csontó Lajos, Dés Márton és Sonia Navarro munkáiban a szöveg nem egyszerűen jelentést közvetít, hanem felületté, ritmussá, ismétlődéssé és anyaggá válik. A mondatok elveszítik egyértelmű kommunikációs funkciójukat: felhalmozódnak, áttűnnek, megszakadnak, rendszerekké szerveződnek, majd fokozatosan instabillá válnak. A nyelv nem eltűnik, hanem saját működésére kezd visszautalni.

Benczúr Emese kiállított munkái a kézi munka, az ismétlés és a felszólító mondatok ellentmondásaira épülnek. A Stay Sensitive és a Shine on Us című művek rövid, szlogenszerű kifejezései a reklámok, az önsegítő kultúra és a személyes hit nyelvezetét idézik meg, miközben a repetitív kivitelezés fokozatosan önironikussá teszi ezeket az állításokat. Az aprólékosan kidolgozott felületek és a mögöttük húzódó monoton fizikai munka között folyamatos feszültség jön létre, amelyben a sérülékenység, a remény és a kimerülés egyszerre vannak jelen.

Csontó Lajos munkáiban a nyelv emlékezeti töredékként, kísértetszerű lenyomatként jelenik meg. Az áttűnő mondatok, a félrecsúszott vagy hiányos nyelvi szerkezetek nem stabil jelentést hoznak létre, hanem a bizonytalanság és az emlékezet sérülékenységének állapotát modellezik. A szövegek úgy hatnak, mintha valaki próbálna visszaidézni egy mondatot, amelyből már csak fragmentumok maradtak meg. A képeken megjelenő alakok narratív hordozókká válnak: gyors asszociációk, pillanatnyi megfigyelések jegyzetei, amelyekben a személyes és kollektív emlékezet rétegei keverednek.

Dés Márton a világ vizuális információit gyűjti, majd a szétbontás, kifordítás és nyelvi elemek beillesztése révén alakítja át őket. Festményein a hétköznapi kijelentések, szlogenek gyakran felhalmozódnak, és vizuális réteggé alakulnak. A „BE YOURSELF” könnyedén csúszik át „BE YONCÉ”-ba, a motivációs üzenet saját abszurditását kezdi feltárni. A nyelv itt nem felszabadít, hanem zajként, nyomasztó rendszerként visszhangzik, miközben a humor folyamatosan oldja ezt a túlterhelt közeget.

Sonia Navarro textilmunkái a nyelv határterületén helyezkednek el, varrt struktúrái és útvonalai olvasható rendszerekre emlékeztetnek, jelentésük azonban nem a szövegszerű olvasásból bontakozik ki. A hímzés és a varrás nála alternatív írásformaként kezelhető: nyomhagyás, ismétlés, archiválás és emlékezeti gyakorlat. A szaggatott vonalak térképekre, bejárt útvonalakra, vagy családi topográfiákra emlékeztetnek. A textilfelületek egyszerre idéznek tájat és az azokhoz kapcsolódó emlékeket, így a jelentés nem szavakból, hanem kapcsolódásokból, ritmusokból és kereszteződésekből épül fel. Navarro munkáiban a „textus” szó eredeti értelme válik láthatóvá: a jelentés szó szerint szálakból szövődik össze.

A kiállított munkákban a nyelv fokozatosan elveszíti átlátható, stabil jelentésközvetítő szerepét. Az ismétlés, a rétegzés, az eltolás és az anyagszerűség révén a szöveg egyszerre válik képpé, gesztussá és struktúrává. A jelentés nem eltűnik, hanem állandó változásban van: újraíródik, megszakad, elbizonytalanodik.