Háromszor egy nap / Three times a day

Művem elkészítését egy gyűjtés előzte meg, mely során különböző méretű és formájú gyógyszeres leveleket gyűjtöttem. A kórházi gyógyszerelés után felhalmozódott levelek sokfélesége keltette fel az érdeklődésemet, hiszen minden levélnek megvan a maga tulajdonsága, attól függően, hogy milyen gyógyszer csomagolásául szolgál.

A leveleken lévő gyógyszerek helye előre meghatározott, egy bizonyos szabály szerint épül föl mindegyik. Több azonos levél egymás mellé illesztése pedig ugyancsak egy rendszert eredményez. Ez a rendszer nem csak a levélen jelenik meg, hanem mindennapi életünkben ugyanúgy jelen van.

Az általam kiválasztott levél összesen 12 részre osztható a perforálások által, de a kis négyzetek közül, csak 7 tartalmaz gyógyszert is. Már itt megjelenik a korábban említett rendszer, hiszen egy hét 7 napból áll, a hetek hónapokat alkotnak, melyekből egy évben 12 van. Mindez egy folyamatos, megszakíthatatlan ciklusban ismétlődik.

A dúc elkészítésénél célom volt, hogy a levelek szigorú ritmusát megtörjem, valamiféle véletlenszerűség révén. Így jutottam el az összegyűrt, majd újból kisimított alufóliához, mely a levelek szigorú ismétlődését feloldotta. Csakúgy, mint egy röntgenfelvétel én is egy felszín alatti képet akartam megmutatni, ami tényszerű, amit a színhasználat is erősít.

/ 

Prior to making my artwork I collected blister packs in different shapes and sizes. The diversity of the leftover blister packs after hospital treatments caught my interest, because each pack has its own attribute, depending on what medication they serve as a packaging.

The place of each pill on the packs are predetermined, they are build by a specific order. Placing different packs next to each other also makes a system. This system is present not only on the packs but also in our everyday life.

The blister pack, chosen by me is divided to 12 pieces by punches, but only 7 hold pills. This way the system, I mentioned earlier shows - a week is 7 days, weeks make months, and 12 months make a year. This cycle repeats without a break.

While making the cliche, I wanted to break the strict rhythm of the blisters by a random occurrence. This led me to the creased then uncreased aluminium foil, that dissolved the strict repetition of the blisters. Just like a radiograph, I wanted to show what is under the surface, what is fact like, intensified by the use of color.