Sétálók / Passers by

Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogyan is lehetne a dinamikát és az erőt a síkművészet berkein belül megfogalmazni, pusztán színnel, egyszerű, redukált formákkal. Fontosnak tartom azt is, hogy figurális festményeket fessek, ugyanis mindaddig, amíg próbálok megoldani egy formát, rá vagyok kényszerítve, hogy megfigyeljem azt, ezáltal is fejlődjek. Ez motivál, hogy minél valósághűbben, a pontosságra törekedve, de mégsem görcsösen, hanem expresszíven oldjam meg a felületet. Ez a tanulási folyamat része, a nehéz részek alázatot igényelnek, azonban a festői részeknek köszönhetően az „örömfestészet” is megvalósítható. A témaválasztásom abból adódik, hogy a gyermekek felszabadultsága, spontaneitása és természetes öntörvényűsége tökéletes párhuzamot von az általam ábrázolni kívánt érzettel.

/

I've always been interested in the issue how to demonstrate dynamism and strength on the pictures, purely with the help of colors, simple and reduced shapes. While I'm working on creating a shape I am forced to develop by examining it, thus I also keep it important to paint figurative paintings . This is my motivation to create the surface  in a more and more lively way,  aiming punctuality, but doing it not convulsively, but expressively. This is part of the learning procedure. Difficult parts require humbleness, but thanks to the scenic parts painting with pleasure is also possible. My choice of the topic comes from the parallel between the naturality, spontaneity, and natural toughness of children and the sense I wanted to demonstrate.