A művészetek mellett matematikát is tanulok. Úgy érzem, ez a két tudományág kiegészíti egymást a fejemben. Szeretem rendszerezni a dolgokat. Apró részleteket szeretek megfigyelni és egy nagy egésszé összeilleszteni. Talán édesapámtól örököltem a gyűjtési szenvedélyt, amit nála haszontalannak gondoltam. Ezt a haszontalanságot szeretném feloldani munkáimban, hogy értelmet adjak a haszontalannak tűnő tárgyak halmazának. Mivel minden ilyen tárgyat alaposan szemügyre veszek az apró részletekig, megszeretem ezeket, innentől kezdve felelősséget érzek a sorsuk iránt. Ezért megalkotom számukra az ideális helyet (zacskó), majd egyesítem ezeket (összevarrom), hogy immár egy helyen lehessenek együtt úgy, hogy mások is megcsodálhassák. Amikor ránézek ezekre a függönyökre, kiskorom lakótere jut eszembe, a panellakások. Ezek a tárgyak is kicsit olyanok számomra, mint a panellakásokba bezsúfolt emberek, ami nem feltétlen jelent rosszat, de a tömeges részvétel letagadhatatlan.

/

I learn art and mathematics too. This two subjects complement each other in my head. I like methodize things. I like notice classified details and organize to a big one method. Maybe I inherited my collecting passion from my dad what is seem useless for me. I would like to reconstituted this kind of “useless” to give meaning to set of seemingly pointless things. Because every object thoroughly examined by me, I like them so feel responsibility for them. So I create an ideal place for them (for example: plastic bag), then I join this (stitch) to this things can enjoy each other and everybody can admire them. When I look at this curtain, I think about my childhood place, the crowded block of flats. This things look like lot of people in the block of flats for me. It does not necessarily mean bad, but the mass participation is undeniable.