Önképzés / Self-forming

litográfia, direkt nyomatok

Művem egy önarckép, egy válasz arra a kérdésre, ki vagyok én? Olyan kép kialakítására törekedtem, amely önismeret és önelemzés útján fogalmazódik meg bennem. Fontos mozzanata az alkotófolyamatnak, hogy portrémat saját magamból építem fel. A kép elkészítéséhez saját bőröm, körmöm és hajam lenyomatát használtam fel. Így valóban lebontottam majd újra alkottam arcképem. A felhasznált fragmentumok folyamatosan elhulló, majd újranövő, az emberhez mégis szorosan hozzátartozó részletek. Ezek a lenyomata is értelmezhető egy-egy portréként, mint egyedi, csak az adott személyre jellemző mintázat. Önmagam részekre bontásában és a torzításban a bennem rejlő szorongás fejeződik ki. Olyan kényszerek és félelmek, amelyek az én és a világ viszonyával kapcsolatosak. Mit tud az egyén felmutatni önmagából, ki tudja-e fejezni önmagát, vagy csupán egy tárgyiasult képet láttat a világ felé? Mit tehet az ember, ha egyedi vonásai ellenére a társadalom a maga képére deformálja? 

/

My artwork is a selfportrait, it’s an answer for the question, who am I? I want to form an image, what was composed by self-knowlwdge and introspection. An important momentum of creative process is that i build my portrait from myself. I used the print of my skin, nail and hair to make my portrait. So i really destruct and rebuild my face. These fragments fall and grow again continuously, but they belong to people close. We can interpret their print as a portrait, like an individual, someone’s characteristic pattern. Congestion is expressed in breaking down of myself and in distortion. These compulsions and fears are associated with the self’s relation with word. What can a person show from itself, can self-expression manage, or ego just can seem as an objective picture. What can do people when world deform him on its face, in spite of him individual features?