Munkáim mindig egy intuitív alkotófolyamat végeredményei, melynek kiindulópontja a belső világom és a tapasztalataimból nem tudatosan leszűrt következtetések, végpontja pedig a befogadóban felszabadított érzetek, a benne kiváltott hatás. Soha nem konkrétan megfogalmazható, már meglévő jelentésekkel, történetekkel foglalkozom, munkáimban a jelennek van relevanciája. Diplomamunkámban is ez jelenik meg, ahol az önmagában álló anyag kerül a középpontba. Két – első ránézésre – kőoszlopot látunk, amelyek valójában papírelemekből épülnek fel. Alakjuk, rusztikus megformálásuk a primitív, archaikus művészetet idézi. Amikor a súlyosnak tűnő tárgyak leleplezik önmagukat, a felismerés élménye által indul párbeszéd a mű és az előtte álló között.
My works are always the final results of an intuitive creative process which starts within my inner world and with unconsciously filtered conclusions derived from my own experiences and ends with the liberated feelings and sensations evoked for the recipient. I never deal with concretely articulated, already existing records or stories. My work is grounded in the present. This can also be seen in my diploma work. It is centred on the material itself. We see two columns that at first glance appear to be made of stone, but in reality, they are built of paper. Their shape and their rustic form are reminiscent of primitive, archaic art. When seemingly serious subjects reveal themselves, a dialogue is started, driven by the experience of recognition, between the piece of art and the viewer.