Képzőművészeti törekvéseim középpontjában a képi és verbális nyelv közötti kapcsolat áll. Mára ez annyira lecsupaszodott, hogy a grafémákat vizuális jelként kezelem, próbálom formalista szemszögből komponálni a képeket. Szavakat festek, minden betűt külön-külön hordozóra, hogy egy kiállítási szituációban érződjön azok esetlegessége. A diploma kiállításon egy főként festményekből álló installáció szerepel, ahol korábbi munkáimat megfosztom kontextusuktól, eredeti intenciómtól, hogy abban a helyzetben másként funkcionáljanak. Az installáció mérete, megjelenése a tértől függ. Egy kissé frusztráló érzés létrehozása a cél, amelyben felbomlik a jelentés, és a forma lép előtérbe. Az installációhoz még egy digitális print járul, ami Braille-írással tartalmaz egy „üres” szöveget, ezzel erősítve a kódolás, dekódolás, kontextus feszültségét.
At the centre of my artistic aspirations is the relationship between visual and verbal language. Today, it is so reduced that I treat graphemes as visual signals, aiming to compose images of formalistic perspective. I paint words, each letter in a different medium, to give each one its own gravitas in an exhibition. In the diploma exhibition I display an installation mainly composed of paintings where I deprive my earlier works of their context, my original intention being to make them function differently in that very situation.The installation’s size and appearance depends on the space given. The purpose is to create a somewhat frustrating feeling in which the meaning dissolves and the form takes over. A digital print also appears in the installation, which includes an "empty" text in Braille, thereby strengthening the tension of encoding, decoding and context.