A festészetemben az elsődleges a képkészítés, így a helyi kultúra alakítása, e problémák felvetése nem mint narratíva jelenik meg, hanem mint személyesen átélt munkáimnak a hozadéka, vagy nevezzük inkább hozománynak. Mindig érdekes, amikor az absztrakció találkozik a figuralitással, ezért újabb képeken nem szülnek narratívát, hanem festői jelek maradnak. Ily módon a reprezentált tartalom mintegy kisajátításon esik át. Kisajátítom a saját környezetem. A munkáimban helyi értékek, helyi kulturális lenyomatok jelennek meg. Azért is tartom releváns felvetésnek ezeket, mert szerintem számunkra – vidékiek, egyáltalán magyarok számára – érdekesebb kérdés, hogyan viszonyuljunk a globalizációhoz, és annak eredményeihez.
Creating an image is paramount in my painting, so shaping local culture and raising related issues do not appear as a narrative, but as a feature of my deeply personal works. It is always interesting when abstraction meets figurativeness. They do not give create a new narrative but remain pictorial signs. I appropriate my environment. Local values and aspects of local culture appear in my works. I consider them relevant, as I believe that for us - people from the countryside, or for Hungarians in general, it is a more pertinent issue how we face globalization and its consequences.