Megnyitó: 2026. 10. 07., 19:00
Helyszín: DOXA (Bródy Sándor utca 36.)
Megnyitó performansz: Mihók Dóra és Váli Lívia audiovizuális live actje
Köszöntőt mondott: Szilágyi Rudolf képzőművész, intézetünk oktatója
Látogatható volt: 2026. 10. 07.–10. 21.

Az együttműködés célja, hogy pályakezdő alkotók számára láthatóságot és bemutatkozási lehetőséget biztosítson, valamint támogassa az egyetemi képzést követő alkotói útjukat. A kiállítássorozat lehetőséget ad arra, hogy az egyetemi közegben létrejövő munkák új kontextusban, az egyetem falain kívül, szélesebb közönség előtt is megjelenjenek.
A sorozat második kiállítói intézetünk 2025-ben végzett hallgatói, Mihók Dóra és Váli Lívia voltak. Periféria című audiovizuális térinstallációjuk a társadalom peremére szorult, elszigetelt emberek belső világát vizsgálja. Olyan élethelyzetekkel foglalkozik, amelyekről a hétköznapokban kevés szó esik, mégis gyakran csak a felszínüket látjuk. A test és a lélek intimitásának kiszolgáltatottságához, valamint a függőséghez kapcsolódó élethelyzeteket sokszor a róluk kialakult kép alapján ítéljük meg, miközben a mögöttük húzódó érzések, terhek és történetek láthatatlanok maradnak.

Vizuális és gondolati világára két magyar novella, Csáth Géza Ópium és Tóth Krisztina A 28-as szoba kulcsa is nagy hatással volt. A két mű eltérő élethelyzeteken keresztül mutatja meg a függőség, a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság, a vágy és a valóságtól való elszakadás különböző formáit. Ezek az állapotok a Perifériában nem konkrét jelenetek formájában jelennek meg, hanem egy töredezett, nyomasztó és érzékileg felfokozott belső világ alapjaivá válnak.

A DOXA-ban bemutatott installáció két különböző történet és két eltérő élethelyzet világát jelenítette meg, amelyek a térben egymással párhuzamosan és egymásra rétegződve bontakoztak ki. A vetített képek és a megbontott térbeli struktúra a sebezhetőség, a megtörtség és a belső fragmentáltság érzetét erősítették. A két világ időnként elkülönült, máskor összefonódott, ahogy a valóság és a belső állapotok határai is egyre bizonytalanabbá váltak.
A videókban maguk az alkotók jelennek meg. Az arc és a test különböző manuális és digitális technikákkal történő torzítása a személytelenség, a tárgyiasulás és a testtől való elszakadás érzetét kelti. A torzítás egyszerre kapcsolódik a megváltozott érzékeléshez, a függőség és a kiszolgáltatottság okozta belső feszültséghez, valamint ahhoz az előítéletes képhez is, amely egy társadalom peremére szorult emberről kialakulhat. Az arc és a test így fokozatosan elveszíti megszokott, személyes jelentését, és egy kiüresedett, lélektelenebb állapot hordozójává válik.

A vizuális világot élénk, intenzív színek és erős kontrasztok határozzák meg. Ezek a módosult tudatállapot, a mámor és a valóságtól való elszakadás érzetét erősítik, miközben a látvány egyszerre válik vonzóvá, felkavaróvá és ezáltal nyomasztóvá. A vibráló színek, a torzított testek és a folyamatosan változó vetítések a kiállítótérben egy olyan ingerekkel telített közeget hoztak létre, amelyben az érzékek felerősödtek, a külső és belső valóság pedig egyre nehezebben volt szétválasztható.
A hangzásban a két novella apró érzéki részletei elevenednek meg. Csókok, ernyedt szívdobogás, zúgó fül, városzaj, kiáltások és monoton, ismétlődő hangok építik fel a hangzó környezetet. A hétköznapokban alig érzékelhető neszek egymásra rétegződve válnak egyre hangsúlyosabbá, így a hangzás a vontatott hangulatot, a kiüresedettséget és a magányt is érzékelteti.

A Periféria 2026 nyarán a Zsolnay Fényfesztivál részeként a Zsolnay Negyed M21 Galériájában, a Kortárs percepciók című kiállításon is bemutatásra került.

Alkotók: Mihók Dóra, Váli Lívia
Köszönet: Csontó Lajos, Szolnoki József, Major Alexa, Mucsi Emese, Szilágyi Rudolf, Yvette Vivien.
– olvasható az esemény leírásában.

Fotók: Koronczi Endre