Határolt / Bounded

fa, gipszes gézpólya, drót, föld, fonal / wood, plastergauze, wire, soil, yarn, 200 x 200 x 200 cm

Diplomamunkám az aktuális menekültválságról szól, melyet két drótkerítésen függeszkedő emberi alakkal szimbolizáltam. Elsőéves egyetemi hallgató voltam, amikor egy performanszművész erről a témáról tartott előadást – ez mély benyomást gyakorolt rám. A megjelenített alakok menekülnek otthonukból, de nem találnak új hazára sem, megrekednek a két világ között. Gipszes gézpólyát alkalmaztam, ami egy test vékony bőrfelszínét hozza létre, mely hamar sérül és könnyen darabjaira hullik, szétfoszlik. Az anyaghasználat szimbolikus tartalma szerint az ember, a gipsz porból lett és porrá lesz idővel. Az emberi testek nembéli meghatározását direkt módon nem konkretizáltam, mivel bárki lehet menekült nemtől és kortól függetlenül.

The theme of my diploma work is the current refugee crisis, symbolized by two human figures hanging on a wirefence. I was in my first year at the university when a performance artist gave a lecture on this topic – it deeply impressed me. The figures shown are fleeing from their homes, but they do not find a new home either, they get stuck between the two worlds. I used plaster gauze that creates a thin skin surface of a body that is quickly damaged and falls apart, disintegrates easily. According to the symbolic meaning of the material, the man (the plaster) is created out of dust and becomes that with time as well. I have not defined the gender of the human bodies deliberately, because anyone can be a refugee regardless of their sex and age.

Konzulens: Dr. Balázs Péter egyetemi docens