Alagsor I–III.

Legjobban az elhagyatott épületek homlokzatai és a mögöttük rejtőző enteriőrök foglalkoztatnak. A hely integritásából adódóan nem érzékelhető az idő múlása, erre csak a pusztulás állandó jelei utalnak – engem pedig éppen ez az időn kívüliség inspirál. Érdekel továbbá a sötétség és az ebből eredő hiány. A nem látható, így kevésbé érzékelhető tér ugyanis a hiány és bizonytalanság érzetét hordozza. Az eltakarás gesztusával szándékoltan hozok létre ismeretlen helyzeteket. Az alagsor lehet egy ismeretlen terület/zóna vagy akár, az emlékezés szintjén, egy transzcendens hely, ahonnan csak emléktöredékek juthatnak felszínre. 

Konzulens: Dr. Horváth Dániel, egyetemi adjunktus

Képzőművészeti Tanszék / Képalkotás BA – Festészet Osztály