MISSHAPEN című kiállítás

Publikáció: 2017. október 10. kedd

Az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet, tisztelettel meghívja

Határ Attila MISSHAPEN című kiállítására

Megnyitja: F.Balogh Erzsébet képzőművész
időpont:2017 10.16. 18 óra

helyszín: Hallgatói Galéria, Eger, Leányka u.4.

A kiállítás létrejöttét támogatta a Hallgatói Önkormányzat

 https://www.facebook.com/events/1412780235443129/?active_tab=about 

Határ Attila Misshapen című kiállítása kapcsán rengeteg kérdés merülhet fel bennünk.

Először is a címet úgy lehetne  magyarul le fordítani körülbelül,hogy torz, alaktalan. Rögtön fel is vetődik az emberben a kérdés, hogy miért éppen ez a téma foglalkoztat egy pályakezdő festőt?

 Ennyire baj van? Vagy a múlandóság nyomait keresve megértünk  valamit?

Igen tudjuk, van baj az életünkkel, bár nem csak ez lehet az oka a torzulások vizsgálatának.

 Több oldalról is megközelíthető a kérdéskör.

 Egyrészt az emberek mindig is együtt éltek torzokkal, együgyűekkel, groteszkekkel.

Az ősi művészetekben a Föld legkülönfélébb helyein is eltorzított testekben fejezték ki a különböző érzelmeket pl. a jóságot, a gonoszságot, az örömet, a bánatot. A természetből sok példát vettek, gyakori volt a félig állat, félig emberábrázolás.

Másrészt vannak kortól és időtől független az örök emberi természetből adódó pozitív és negatív jellemvonások, külső és belső torzulások, amelyek értelmezése, megismerése szorosan összefügg régóta a filozófiai gondolkodás központi problémájával, létünk értelmezésével.

Ha a kortárs művészetben keresünk előképeket Határ Attila témaválasztásával kapcsolatban Gaál József  Homo Humus, Persona Fragmenta vagy Bestiák sorozata mindenképpen beúszhat emlékezetünkbe.

Idézem Gaált „ A tudattalan árnyékával éljük itt létünk minden pillanatát, megtévesztő, hogy változásának folyamata áramló ereje a tudatos világban csak perszonális színháznak látszik. Viszont. a belső, rejtett pódium a művészet terepe, bármennyire is akarjuk aktivista. hevülettel az illékony felszíni változást.”idézet bezárva.

A belső , rejtett pódium, a művészet terepe, ahogy Gaál  nevezte , sokszor az állati és emberi minőségek összekapcsolásával jellemez . Hamvas Béla egy soha ki nem adott írásában , melynek címe „  A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst”.   láthatunk példát erre.

 A történet érdekessége, hogy 2496-ban játszódik, tehát szinte szürrealisztikus, mert elképzelhetetlen ilyen jövőben gondolkodni.. Főszereplői nem is emberek, hanem pondrók, országuk pedig Pondróország, de a pondrókirályt, XXII.Pondrópilézert  emberi tulajdonságok tömkelegével  ruházza fel Hamvas. A groteszk  hatás ráadásul azzal fokozódik, hogy mindenki számára ismerős emberi tulajdonságok elevenednek meg , a magyar nyelv változatos, érzékletes, sokszínű, gazdag  jelzőinek sokaságát felhasználva.

Idézem Hamvast Bélát:

A pondrók országában, a pondrók időszámítása szerint 2496-ban IX. Pondrómanasszár fia XXII. Pondrópilézer uralkodása alatt történt.

alattvalói általában két oldalról ismerték, mint királyt, és mint embert. Mint király méltányos volt és nagylelkű, szelíd, engedékeny, igazságszerető, őszinte, bőkezű, vidám, kedélyes, jóindulatú, értelmes, éles eszű, művelt és elfogulatlan,
mint ember, gyanakvó, irigy, nagyképű, buta, hazug, erőszakos, kapzsi, kicsinyes, korlátolt, képmutató, pénzéhes, rosszhiszemű, erőszakos volt, dugpénzeket fogadott el, maga is vesztegetett, bírákat hamis ítéletre kényszerített, tékozolt, szeretőket tartott, kicsapongó, vérszomjas, kegyetlen, hiú, türelmetlen zsarnok volt.

 Pondrópilézer egészen ritkán viselkedett, mint király, többnyire, mint ember. (idézet idáig)

.

 Az ember,a  változó arcú ember,vagy az ember változó arca jelenik meg a  A Misshapen c.kiállítás képeiben és szobraiban, melyek folytatásai a Határ Attila korábbi, Demencia sorozatának.  A lelki torzulások   általánosabb., sokrétűbb, gyakoribb   megnyilvánulásai kerülnek most fókuszba ezen a tárlaton. Technikai, formai, tartalmi szempontból egyaránt az útkeresés dilemmáját kísérhetjük figyelemmel. A sorozat egyes darabjai önmagukban is megállják a helyüket, a sorozatban értelmezés azonban a többletjelentést és a teljesebb megértést teszi lehetővé a néző számára.

Határ Attilát   az emberi arc érdekli. Talán a tanulmányokból nőtte ki magát ez a sorozat, de az is lehet, hogy Attila alapvető belső kíváncsiságából kibontakozó igény fordította figyelmét az emberi lélek megismerése felé. A portré műfaja a legmegrendítőbb kísérlet a megőrizhetetlen megőrzésére, melynek egyik oka az, hogy az ember a mulandósággal dacol, s ennek traumája  feloldhatatlanul és állandóan jelen van hétköznapjainkban, központi  gondolatkörként nehezedik a létezésünkre. Ha felelevenítjük a XX.sz.és XXI.sz. formai kísérleteit ebben a témában, azt láthatjuk, hogy  szinte  ízekre szedik az arcot,hogy  aztán újraalkossák  és torzítások segítségével az emberek legszélsőségesebb tulajdonságait is megragadják. Sokszor olyan kortünetek kifejezésére használják, mint a  könyörtelen cinizmus vagy az elidegenedés elkerülhetetlen következménye a magány .

Mindig vita volt azzal kapcsolatban, hogy mennyit képes a lélekből ábrázolni a művész , pl. Reynolds azt vallotta, hogy csak annyit képes megragadni, amennyit a modell külső vonásai elárulnak, erre azonban sokan rácáfoltak.

Én úgy gondolom,hogy nemcsak művekre,hanem műfajokra is igaz amit Hamvas Béla A Patmosz című írásában megfogalmaz. Idézem.

„A nagy művek között korkülönbség nincs. Minden nagy mű egyidejű. Minden nagy mű állandóan jelen van. Minden nagy mű a kortársam.”

Én úgy egészíteném ki ezt a gondolatot, hogy minden műfaj lehet a kortársam. Tehát lehet hozzá tenni, lehet újra értelmezni.

Erre láthatunk itt izgalmas kísérleteket. Attila a színeket mellőzte ezekben a munkákban, puritánabb eszközöket használ, most a vonalnak adja a fő szerepet. Nem véletlen, mert a vonalnak van valami primer tulajdonsága, kifejezőereje, mágikus hatalma mely alapján vitathatatlanul nagy jelentőségre tud szert tenni. Jelentőségét az is fokozza, hogy elválaszthatatlan a vonal a mozgástól, ha szemünkkel követjük, mozgást érzékelünk segítségével, különösképpen, ha az előadásmód olyan közvetlen szabadsággal párosul, mint ezeken a rajzokon. A legegyszerűbb vonalak is hordoznak valamilyen jelentést. Használatuktól függ, hogy könnyedségükkel vagy éppen erejükkel mit fejeznek ki. Szépséget, nyugalmat vagy durvaságot, brutalitást, erőszakot. A drót térbe kiterjesztett vonala kap jelen esetben különleges szerepet, kifejező erejét ez által lényegesen felfokozva.

Szerintem jó döntés volt , hogy Határ Attila lehetőséget kapott az új Hallgatói Galéria  nyitó kiállítására. Színvonalas, lendületes és méltó a kezdet, várjuk a folytatást. (F.Balogh Erzsébet megnyitó szövege)