Diplomamunkám egy kiadvány, amely az ázsiai veszélyeztetett állatfajok helyzetét dolgozza fel. A projekt középpontjában az ASCII art áll: minden állat illusztrációja kizárólag karakterekből épül fel, és az adott faj aktuális vadon élő egyedszáma határozza meg a felhasznált karakterek mennyiségét. Így a képek nem pusztán illusztrációként szerepelnek, sokkal inkább infografikaként: a képek a populáció mértékét jelenítik meg. Az illusztrációk koncepciója viszont nem merül ki a populációreprezentációban, a felhasznált karaktereknek jelentésük van: mindegyik egy-egy olyan természeti vagy emberi tényezőt szimbolizál, amely hozzájárult az adott faj eltűnéséhez. Például az orvvadászathoz „+”, a légszennyezéshez „:”, az állatkereskedelemhez „$” karaktert kapcsoltam. Ezután a releváns karakterek segítségével építettem fel az illusztrációkat, így azok vizuális térképként működnek, amelyből kiolvashatóak az okok is. A kiadvány az egyes fajokat nemcsak jelenlegi állapotukban mutatja be, hanem időbeli változásukat is vizualizálja: például a korai 2000-es évek becsült egyedszámával szemben a mai, drasztikusan csökkent populációt. Ezáltal az absztrakció jelensége is megjelenik a projektben: minél kevesebb egyedszám maradt az egyes fajokból, annál kevesebb karakterből áll egy kép és annál kevésbé felismerhető az adott faj.
behance.net/virgsndor
instagram.com/virgrafik
Konzulens: Dr. Süli-Zakar Szabolcs
Lehetséges-e, hogy az egyszerű billentyűkarakterekkel való képalkotás valódi művészeti ággá váljon? Hogyan születhetett meg az egész műfaj egy olyan eszközből kiindulva, amelyet eredetileg pusztán szövegbevitelre terveztek? Szakdolgozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ, az ASCII art történetének, esztétikájának és kortárs jelenlétének vizsgálatán keresztül. Alaptézisem, hogy az ASCII art nem csupán technikai megoldás vagy digitális nosztalgia, hanem egy vizuális gondolkodásmód, amely folyton újraértelmezhető. A műfaj kialakulását a technológiai korlátok és a közösségi működés összefüggésében vizsgálom: az írógépektől a BBS-ek hackerkultúráján át egészen a kortárs művészeti újraértelmezésekig. Kiemelt alkotók munkásságán keresztül mutatom be, hogy a műfaj milyen diverz formákban képes megjelenni. A szakdolgozat célja, hogy az ASCII artot ne csupán történeti érdekességként, hanem ma is érvényes művészeti jelenségként értelmezze.
Konzulens: Dr. Süli-Zakar Szabolcs
arculat: Ungvári József Márk | webdsign: Faa Balázs | meghajtja: Exxite CMS