A 2019 februárjában alakult Vizuális Nevelés és Művészetelmélet Tanszék legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az egyetemen folyó rajz- és vizuális kultúra szaktanárképzésnek a korszerű szakmódszertani bázisát, valamint az intézet profiljába illeszkedő képzőművészeti, tervezőgrafikai, mozgókép-művészeti, kommunikációs és médiaismereti képzések elméleti hátterét.
A tanszék nevében megjelenő vizuális nevelés kifejezés magába foglalja a korszerű vizuális pedagógiai elméleteket (kreativitási modellek, konstruktív és élménypedagógia, komplex művészeti nevelés, valamint a hazai és nemzetközi vizuális pedagógiai műhelyek jó gyakorlatainak tanulmányozására és adoptálására épített performativitását és azok módszertanát.
A művészetelmélet kifejezés pedig azokat az esztétikai (művészetfilozófiai, vizualitáselméleti, kommunikációelméleti, filmelméleti, műelemzői), történeti (művészettörténeti, esztétikatörténeti, filmtörténeti), valamint egyéb bölcsészeti diszciplínákat magában foglaló stúdiumokra vonatkozik, melyek megjelennek az intézet képzéseiben – nem csak az Osztatlan rajz- és vizuális kultúra tanár szak, hanem a többi szak és szakirány képzéseiben is.
Jelenleg osztatlan rajz- és vizuális kultúra tanár szakon tanulhatnak az intézetünkbe jelentkezők, amely ötéves, azaz négy év szakmai képzést és egy év gyakorlatot takar. A rajztanári szakhoz többféle szakpár választható, a matematikától a magyaron, a testnevelésen át egészen a médiaismeret és mozgóképkultúra tanárig. A képzés a ma rajztanáraitól elvárható korszerű és változatos szakmai ismeretek kialakítására törekszik. Ennek keretein belül, a képzés négy éve alatt a biztos rajzi alapok elsajátítása és megerősítése után a különböző képzőművészeti műfajok technikáit, valamint a klasszikus és a kortárs művészettörténet oktatásához szükséges ismereteket sajátítják el a hallgatók. Fontosnak tartjuk, hogy a tanárjelöltek a tanítás-tanulás legkorszerűbb módszertani kérdéseivel is megismerkedjenek, és ezzel segítséget kapjanak az általános és a középiskolai pedagógiai munkájukhoz. A képzés ideje alatt lehetőségük van bekapcsolódni különféle korszerű pedagógiai műhelyek, közösségépítő workshopok munkájába, és ezzel együtt aktív képzőművészeti tevékenységet is folytathatnak. Elsősorban a közoktatás színterein hasznosítható az itt megszerzett tudás, vagyis az osztatlan tanárképzésben végzettek az általános iskola 5–8. osztályában, illetve a gimnáziumokban taníthatnak, ezen kívül bekapcsolódhatnak a galériák és múzeumok pedagógiai munkájába is. A képzés emellett utat nyit a vizuális pedagógiai kutatásokban való aktív részvétel felé, és előkészít a neveléstudományi (PhD) doktori képzésre is.
Meglévő rajztanári diploma birtokában, két félév alatt, más szakon megszerzett tanári diploma birtokában négy félév alatt mesterszakos rajz- és vizuális kultúra tanári diploma szerezhető levelezős munkarendben.
A képzés a ma rajztanáraitól elvárható korszerű és változatos szakmai ismeretek kialakítására törekszik. Fontosnak tartjuk, hogy hallgatóink a tanítás-tanulás legkorszerűbb módszertani kérdéseivel is megismerkedjenek, s ezzel segítséget kapjanak az általános és a középiskolai pedagógiai munkához. A két illetve a négy félév alatt a szakmát felfrissítő művészeti stúdiumok mellett korszerű szakmódszertani ismeretek sajátíthatók el. A szak elvégzése utat nyithat a vizuális pedagógiai kutatásokban való aktív részvételre és előkészíthet a neveléstudományi (PhD) doktori képzésre.
Nem volt könnyű a most végzős évfolyamnak, hiszen a pandémia és az online oktatás idejére esett az utolsó, záró félévük. Hirtelen megszakadt valami, ami addig zavartalanul működött, és az online csatornára költözött a kapcsolattartás, beleértve az egyetemi tanárképzős tanulmányokat lezáró vizsgákat is. Sokat tanultunk, és biztos vagyok benne, hogy sokat tanultak ők is a helyzetből.
Az általunk képviselt kortárs művészetpedagógia egyik fontos jellemzője az adaptivitás, azaz hogy készen álljunk mindig a konkrét, adott helyzethez alkalmazkodó, adaptív pedagógiai viszonyulásra, és ehhez elérhető legyen számunkra egy módszertani eszközrendszer, „felszereléscsomag”, „equipment” vagy nevezhetjük palettának is, továbbá mozgósítani kell a tanári kreativitást is, mely katalizátorává válhat a tanulói kreativitásnak. Adaptív működés esetén figyelembe kell venni az adott kereteket, a személyeket, akiket tanítunk – ez a személyközpontú vagy gyermekközpontú megközelítés – és saját állapotainkat, helyzetünket, kompetenciáinkat. Ebben a helyzetben mindhárom tényező hangsúlyos volt, hiszen a keretek úgy változtak, hogy mindenki különleges élethelyzetben találta magát egyik pillanatról a másikra. Meg kellett értenünk saját működésünket, beleértve saját digitális kompetenciáink határait is, és türelmet gyakorolva önmagunk és egymás irányába fokozatos fejlődést élhettünk át a kényszerű helyzetben (én például már megszoktam a kamerát, és tudok egyszerű játékokat és csoportbontást is csinálni online felületen, a Zoom alkalmazásban). Fontos lett a részvétel, az inklúzió, hiszen nem ült mindenki automatikusan az osztályteremben, ennek elérése is módszertani eszköztárat igényel, „know how”-t, a szándék kevés. A jelenlét, az élő kapcsolattartás fontosabbá vált, mint bármikor előtte. A feladatok szintjén figyelembe kellett venni az otthoni körülményeket és az érdeklődést, a kortárs világ aktuális helyzetét és jellemzőit. A kortárs világ pedig vizuális, ezért a vizuális nyelv, vizuális „írástudás” („literacy”) létfontosságú lehet, különösen az online térben, ami a vizualitásra épít, hiszen a mémek és a közösségi médiafelületek világában élünk. A „készségtárgy” idejétmúlt megközelítés ebben a kontextusban, hiszen mindenki számára fontos ismerni és alkalmazni ezt a nyelvet, alapvető kommunikációs csatorna ez a világgal és önmagunkkal is. Egyszerre feltárója, formálója és kifejezője személyes identitásunknak.
A ránk szakadt online világban értéke lett az offline működésnek is, megérezhettük, milyen érzés túl sokat a képernyő előtt tölteni, értéke lett a megfogható, tapintható anyagszerűségnek, a természetnek, a virtuális mellett a valóságosnak és különösen hangsúlyos lett az élményszerűség. Nem csak ki lehetett, de ki is kellett lépni az osztályteremből. A rajztanárok büszkén osztották meg tapasztalataikat és eredményeiket egymással, így a módszertani tapasztalatszerzés az online térben a szakmai és hallgatói Facebook-csoportokban is megjelent. Az élményszerűséghez jó inspirációt nyújthattak a tanárképzésünket is meghatározó természetművészeti tanulmányok és (tágabban) a kortárs művészet, ezek az egri képzésben nagyon erőteljesen jelen vannak és formálják tanárképzős növendékeink gondolkodásmódját, egyben eszközrendszert is adnak a kezükbe.
Az Eszterházy Károly Egyetem – korábban tanárképző főiskola – a hazai tanárképzés egyik fellegvára. A hagyományos rajztanárképzés mellett jelenleg kiterjedt és magas színvonalú művészképzés is zajlik intézetünkben, így világosan és hangsúlyosan megjelenik egy helyen a művészetpedagógia két alapmodellje, melyet az utóbbi években egyre többet emleget a szakma:
– a „művészettel nevelés”, ahol a művészet eszköz: a nevelés, személyiségfejlesztés, információszerzés, illetve tanulás eszköze;
– és kiegészítő párja, a „művészetre nevelés”, ahol a művészet maga a cél, a művészetet önmagáért tanulják a diákok, ez elsősorban a művészképzésben hangsúlyos.
Az intézetünkben zajló rajztanárképzésben a hallgatók mindkét területre kapnak rálátást és tapasztalatszerzési lehetőséget, ötvözhetik vagy szét is választhatják e kétféle metodikát és gondolkodásmódot. E gondolati keretrendszeren belül pedig ki-ki megtalálhatja saját személyes művészetpedagógiai-rajztanári identitását.
Visszatérve a kiinduló gondolathoz, ebben a sajátos pandémiahelyzetben mi magunk, oktatók is megmérettünk, a számunkra is új helyzetben még jobban, érzékelhetőbben mintaadók lettünk, és Nagy László poétikus szavaival élve, a „fogunkban visszük át a szerelmet a túlsó partra”. Látszunk. És végzős hallgatóink is látszani fognak, illetve már látszanak is, viszik tovább a „szerelmet”: a figyelmet, a játszani tudást, a kreativitást és a gondoskodást. Nem féltem őket.
Kiss Virág
A szerző egyetemi docens,
a Vizuális Művészeti Intézet oktatója.