Mestermunkám az emberi test 3D szkennelésének technológiai hibáit emeli esztétikai szintre. A központi elem egy háromrészes kiadványsorozat, amiben a manipulált digitalizáció során létrejövő hibákat mutatom be a felismerhető alakoktól a roncsolódott struktúrákig. Mivel a könyvek különböző rétegekre fókuszálnak, mindnél teljesen egyedi képivilág jön létre. Ezt kiegészíti egy 3D animáció, ami a modellek három rétegének (szerkezet, felület, felszín) felépülését vizualizálja, valamint egy képsorozat, ami feltárja a szkennek technikai felépítését a nyers adatokból.
behance.net/gyrgyorosz
instagram.com/sikkcsemete.art/
Konzulens: Csontó Lajos
A kutatásom célja az idealizált digitális felszínek megkérdőjelezése, valamint a technológiai hibákban rejlő esztétikai érték és pszichológiai vonatkozások feltárása. Amellett érvelek, hogy a technológiai pontatlanságok, a glitchek és a hibák nem kiküszöbölendő problémák, hanem olyan integrált jelenségek, amelyek felfedik a médium mesterséges természetét. A formák szétesése és a felületek roncsolódása egy vizuális játék, amely művészi értéket hordoz, és metaforaként is értelmezhető: a posztdigitális ember belső meg. Filozófiai és pszichológiai szakirodalmakra támaszkodva vizsgálom, hogy mennyiben tekinthető valóságnak az, amit fizikai és digitális környezetünkben tapasztalunk. Emellett elemzem a realisztikus emberábrázoláshoz kapcsolódó „Uncanny Valley” effektust, az emberi test adattá való redukcióját, valamint a közösségi médiában fenntartott „hamis én” mentális egészségre gyakorolt hatását. A konklúzió szerint a digitális térben a forma szándékos roncsolása és szétesése művészi katarzisként értelmezhető, amely lebontja az állandó önoptimalizálás kényszerét és az idealizált én illúzióját, miközben teret enged az emberi esendőség sebezhető valóságának.
Konzulens: Csontó Lajos
arculat: Orosz György | webdsign: Faa Balázs | meghajtja: Exxite CMS